" A hét csakrát nemcsak a kozmikus fény befogadóinak tekinthetjük, hanem a hét sugárnak, azaz a fény szféráinak is.
E hét rezgési minőség alkotja a legendás szivárványhidat, a Mennyet és a Földet, a testet és a lelket, a szellemet és az anyagot, a múltat és a jövőt összekötő csatornát. Ha minden csakrát megismerünk, megnyitunk és egymáshoz kapcsolunk, akkor hidat építünk az anyag és a szellem között. Mi magunk leszünk a szivárványhíd, mely ismét összekapcsolja a Földet a Mennyel.
E hét rezgési minőség alkotja a legendás szivárványhidat, a Mennyet és a Földet, a testet és a lelket, a szellemet és az anyagot, a múltat és a jövőt összekötő csatornát. Ha minden csakrát megismerünk, megnyitunk és egymáshoz kapcsolunk, akkor hidat építünk az anyag és a szellem között. Mi magunk leszünk a szivárványhíd, mely ismét összekapcsolja a Földet a Mennyel.
Ahogy haladunk felfelé a gyökércsakrától a koronacsakráig, úgy tágul tudatunk és úgy kerülünk egyre közelebb a béke szigetéhez.
A felsőbb csakrák magukba foglalják az alsóbbakat, de ugyanakkor rájuk is épülnek. Így azt mondhatjuk, hogy az alsóbb csakrák szolgáltatják a spirituális fejlődés alapzatát, éppen úgy, ahogy a fa gyökerei: a gyökerek minél inkább lefelé törekszenek, a fa annál magasabbra nő.
A csakrákat lótuszoknak is nevezik, mondván, hogy a kibomló virágszirmok jelképezik a csakrák kinyílását. A gyönyörűséges lótuszvirág szent virág Indiában. A sárban virágzik, így azt szimbolizálja, hogy a primitív lény végül csodálatosan virágzó tudatossággá fejlődhet - ahogy az első csakra is a Földdel áll kapcsolatba, s végül egészen a fejen található koronacsakra "ezerszirmú lótuszáig" emelkedik. "
( Anodea Judith)
A felsőbb csakrák magukba foglalják az alsóbbakat, de ugyanakkor rájuk is épülnek. Így azt mondhatjuk, hogy az alsóbb csakrák szolgáltatják a spirituális fejlődés alapzatát, éppen úgy, ahogy a fa gyökerei: a gyökerek minél inkább lefelé törekszenek, a fa annál magasabbra nő.
A csakrákat lótuszoknak is nevezik, mondván, hogy a kibomló virágszirmok jelképezik a csakrák kinyílását. A gyönyörűséges lótuszvirág szent virág Indiában. A sárban virágzik, így azt szimbolizálja, hogy a primitív lény végül csodálatosan virágzó tudatossággá fejlődhet - ahogy az első csakra is a Földdel áll kapcsolatba, s végül egészen a fejen található koronacsakra "ezerszirmú lótuszáig" emelkedik. "
( Anodea Judith)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése