Élet

" Mindenki gondozhat másokat . És mindenkinek szüksége van rá, hogy gondoskodjanak róla. Amikor egy szomjas növényt megöntözünk, reagálunk az áramlásra, a mozgásra, a végtelen örömökben és rejtélyekben megnyilvánuló élet táncára. E tettünkkel újítjuk meg és tartjuk fenn az életet."  ( Anodea Judith)

Oliver Shanti: Buddha and Bonsai

Ez volt az első jógás zeném....
A mai napig a kedvencem :)

készítette: Eliza Lynn Tobin

A kedvencem

készítette: Eliza Lynn Tobin

Homlokcsakra - Ajna csakra - A harmadik szem

A HATODIK CSAKRA
FÉNY, SZÍNEK, LÁTÁS, INTUÍCIÓ, VIZUALIZÁCIÓ, KÉPZELŐERŐ, TISZTÁNLÁTÁS, VÍZIÓK

Elhelyezkedése : a szemöldökök között

Szimbolikája: az ibolyakék piramis és a 2 levelű lótusz

Színe: ibolyakék, de a bíbor és az indigókék is

Eleme: fény

Endokrin mirigye: hipofízis

Érzékelése: a " hatodik érzék"

Testrészei: szem, agy, arc, orr,kponyaalap

Mantrája: om vagy ksham ( ejtsd: ksem)

Megerősítései: Én vagyok. Felelős vagyok az életemért

Tanulási feladata: vállalni a felelősséget saját magunkért

Kövei:  lapislazuli, zafír, szodalit, és minden ibolyakék kő

Illóolajai: jázmin, muskotályzsálya, pacsuli


 A világ hajnala óta fonódik egybe sötétség és fény, hogy elhozzák nekünk a tudatosság legnagyobb ajándékát: a látás képességét. E nélkül az ajándék nélkül nem lehetnénk tanúi az univerzum csodáinak, mindegy, hogy tőlünk fényévekre hunyorgó csillagok kupoláiban,vagy a kertünk virágaiban bomlanak ki. Látás nélkül a teremtés szépsége rejtve maradna. Neki köszönhetjük, hogy egyetlen másodperc alatt hatalmas mennyiségű, környezetünkből érkező információt tudunk befogadni. A fényhullámokká letisztult formák belső térképet rajzolnak a minket körülvevő világról. Álmainkból és tudatalattinkból képek születnek, melyek összekötnek bennünket a lélekkel. Intuíciónk segítségével átlátunk minden helyzeten, s összegyűjtött bölcsességünk a nehéz pillanatokban is megmutatja a helyes irányt. A - belső és külső - látás eme ajándéka a homlokcsakrához (más néven harmadik szem csakrához) tartozik. A látás egyrészt a külvilág internalizálásának eszköze, másrészt a belső világ externalizálásának szimbolikus nyelve. A térbeli kapcsolatok észlelése során olyan építőkockákhoz jutunk, amelyekből nemcsak emlékeket, de a jövő képzeletbeli képét is felépíthetjük. Ily módon ez a csakra túllép az időn.

A homlokcsakra a fej középvonalában, a homlokon található — vagy szemmagasságban, vagy kissé feljebb, ez egyénenként változik. Itt helyezkedik el a pszichikai észlelés éteri szerve, a harmadik szem, s ahogy az agy fizikai észlelőberendezései a szemek*, úgy a harmadik szemről azt mondhatjuk, hogy ez pedig a homlokcsakra pszichikai észlelőberendezése.
* Úgy becsülik, hogy a látó emberek esetében az információk 90 százaléka a szemen keresztül érkezik - a többi érzékszerven keresztül kapott információk mennyisége meg sem közelíti ezt. Ebből következik, hogy emlékezetünk és gondolatfolyamataink nagy hányadát szintén vizuális információ formájában kódoljuk, bár az arány egyénenként változik, mivel egyesek vizuálisabbak, mint mások. A világ látás útján való megtapasztalása sokszor korlátozott vagy csalóka, mégsem kétséges, hogy a tudatosság alapvetően lényeges szintjéről van itt szó.
 A csakra magában foglalja a belső képernyőt, a képeknek egy hatalmas tárházát, valamint vizuális gondolkodási folyamatainkat. A harmadik szem a fizikai világon túlra lát, mintha egy szöveg sorai között olvasna mélyebb értelmet keresve.

E csakra szanszkrit neve Ajna, melynek jelentése eredetileg az volt, hogy „észlelni", később pedig az, hogy „irányítani". Ez is utal a csakra kétarcúságára - az észlelésen keresztül képeket fogadunk a külvilágból, másrészt kreatív vizualizáción keresztül belső képeket alkotunk, amelyekkel uraljuk a világunkat. Minél tovább tartunk meg egy képet az elménkben, annál valószínűbb, hogy testet ölt. Ez a kép olyanná válik, mint egy festett üvegablak, melyen keresztül a tudatosság fénye bevilágítja saját manifesztációhoz vezető útját. Ha nincsenek zavaró tényezők, a manifesztált forma ugyanolyan lesz, mint a vizualizált kép, ahogy a színes üvegablak pontos mása vetül a falra, amikor nem áll bútor a fény útjában. És fordítva: ha egy vizualizáció nem manifesztálódik, akkor zavaró tényezőkbe ütközött e folyamat során. Ezek a zavaró tényezők lehetnek életkörülményeink, a tudatalattitól való félelem, vagy hogy vizualizációnkat nem sikerült kellően pontossá tennünk.

Eddig azt láttuk, hogy ahogy felfelé haladunk a szusumnán, a szirmok száma is nő. Az Ajna csakránál azonban hirtelen csak kettő van belőlük! A két szirmot a következőképpen értelmezhetjük: két világ - manifesztálódott (anyagi) és nem manifesztálódott (szellemi); a kétfajta szem - a fizikai és a harmadik; a két nádi - az Idá és a Pingalá -, amely itt keresztezi egymást. A szirmok szárnyakra emlékeztetnek, amely az Ajna csakrának azt a képességét jelképezi, hogy túllép téren és időn, s itt a belső szellem képes távoli helyekre és korokba „szárnyalni".

A homlokcsakra CÍMSZAVAI

A LÉLEK SZÉKHELYE: A klasszikus hindu felfogás szerint a homlokcsakra a lélek székhelye, ez vezérli a koncentrációt, az intuíciót és a meditatív képességeinket.

INTUÍCIÓ: A harmadik szem az intuíció és a hatodik érzék szerve, azaz e csakrán keresztül működik az érzékfeletti élmények észlelése. A harmadik szemünket érezzük, amikor hirtelen nagyszerű ötletünk támad, és amikor (jogosan) védve érezzük magunkat. Ilyenkor a belső látásunk és érzékelésünk működik, amely itt indul be, és a koronacsakrában teljesedik ki. A teozófia a harmadik szemet ( és a koronacsakrát is) a fénnyel köti össze. A reneszánszig a fény fogalma egyaránt jelentette a külső és belső fényt is, vagyis a képzelőerőt és a tudatot. Eddig a korig a látást szellemi- lelki folyamatnak tekintették, fizikai oldalát pedig nem tartották különösebben fontosnak.  Tehát a belső fény látó képességgel jár.
A torokcsakra síkján megtanultunk hallgatni belső hangunkra. A homlokcsakránál észre kell vennünk felsőbb énünk irányítását, amely az önmagunkért való felelősségre emlékeztet. " Kövesd az intuíciódat, az megmutatja, mit kell tenned!"

FÉNY: A homlokcsakrához rendelt elem a fény. A torokcsakra tudatosságszintjén a formák alapjául szolgáló manifesztációkat rezgésekként tapasztaljuk meg. A homlokcsakra szintjén ezzel szemben egy még magasabb szintű, még gyorsabb, de másfajta rezgést találunk: az elektromágneses spektrumnak azt a részét, amely látható fényként jut el hozzánk. Az ultraibolya sugárzás, a rádióhullámok, a röntgensugárzás és a mikrohullámok néhány példa a sugárzási spektrum nem látható területeire, míg a fényt a tudatosság közvetlenül tapasztalja meg. A hangot a levegő közvetíti, úgy, hogy részecskéi valamilyen erő hatására oszcilláló (rezgő) mozgásba kezdenek, a fény viszont sokkal finomabb rezgési energia, amelyet atomok és molekulák sugároznak ki, az energiaszintjükben beálló változás hatására. Szó szerint értendő: a fény az atomok és molekulák hangja, míg a hang a nagyobb tárgyak mozgása során keletkező zaj. A látható fény hullámcsomagokból, fotonokból épül fel, melyek hullám- és részecsketulajdonságokat is mutatnak, a megfigyelés módjától függően. Amikor a fényt hullámként fogjuk fel, a hangnál tárgyalt fizikai törvények rá is alkalmazhatók. Míg a frekvenciakülönbség a hanghullámoknál hangmagasságbeli különbségeket eredményez, addig a fénynél eltérő színeket. Ha a fényt részecskék tömegeként fogjuk fel, akkor azt mondhatjuk, hogy önálló csomagok vagy fotonok repülnek a szemünkbe, amelyek lehetővé teszik, hogy lássunk. Az összes eddig megismert elem közül a fénynek a legnagyobb a sebessége. A szupervihar sebessége elérheti a 320 km/órát, a hang 1200 km/órával száguld, de mindez semmi a fénysebességhez képest: a fény 300 000 km-t tesz meg másodpercenként. Anyagi részecske ennél nem lehet gyorsabb. Minden dimenzióval (és csakrával) egyre kijjebb és kijjebb kerülünk a tér és idő fizikai korlátai közül, de a fény extrém gyorsasága miatt időérzékünk végképp eltorzul. Sőt, ha a fény sebességével képesek volnánk utazni, akkor „megállna az idő". Ez fontos tény a harmadik szem csakra szintjén, mert ahogy a Visuddha (torokcsakra) legyőzte a teret, az Ajna (homlokcsakra) legyőzi az időt. Lehet, hogy egy több ezer fényévre lévő csillag már rég szupernóvává változott, aztán kihunyt, de fénye még csak most ér el a szemünkig.



SZÍN:  "A színek, mint az arcvonások, követik az érzelmek változásait."      Pablo Picasso 

A szín az a forma, melyben a fényt érzékeljük. A színt a fény különböző frekvenciái hozzák létre. A „melegebb" színek - a vörös, a narancssárga és a sárga - alacsonyabb frekvenciájúak, mint a „hűvösebb" zöldek, kékek és ibolyák, ennek megfelelően fotonjaik is kevesebb energiával rendelkeznek. (A „meleg" és „hideg" jelzők szubjektív megítélésünket tükrözik, s csak közvetve utalnak a fény valós energiájára.)
A fény az elektronok gerjesztése és töltésének megszűnése révén jön létre. Az elektronok energiát nyelnek el vagy sugároznak ki, ennek megfelelően magasabb vagy alacsonyabb energiaszintű pályára ugranak. Ezeket az ugrásokat a fizikában kvantumugrásnak nevezik, s ezek különálló, konkrét energiamennyiséggel meghatározható egységek. Amikor egy elektron energiát nyel el, magasabb szintre, azaz magasabb elektronhéjra kerül. Amikor visszaesik az eredeti héjra, egy egységnyi energiát sugároz ki egy darab foton formájában. Ha több héjjal mélyebbre esik, akkor értelemszerűen nagyobb energiájú fotont bocsát ki, amelyhez magasabb frekvencia s így hidegebb színű fény tartozik.
A színek pontosan meghatározható pszichikai hatásokat idéznek elő. A vörös ingerli a szívet és az idegrendszert, és erőszakos energiákhoz társul - a haraghoz, a vérhez, a kezdethez. A kékhez ezzel szemben a békét és a nyugalmat társítjuk, s pontosan ilyen hatást is kelt a legtöbb emberben. Még a látható tartományon túlról érkező hullámok is befolyásolják az egészségünket és a tudatállapotunkat. Például a fluoreszkáló fényekről, melyek nem tartalmaznak láthatatlan ultraibolya sugarakat, bebizonyították, hogy negatív hatással vannak a növények és állatok jólétére. Ezzel ellentétben a természetes napfény, amely a teljes spektrumot tartalmazza, bizonyos esetekben még az ízületi gyulladás, a rák és más betegségek legyőzésében is segíthet. Ha figyelembe vesszük, hogy információink nagy része vizuális formában érkezik hozzánk, és hogy a vizuális információt színes mintázatokként észleljük, akkor a fény frekvenciájában beálló finom változásoknak óriási hatást kell gyakorolniuk testünkre és elménkre. Tehát mivel a hanghullámok képesek hatni a finomenergia fizikai elrendeződésére, ebből jogosan következtethetünk arra, hogy a szín, ez a magas oktávú manifesztáció, is hasonló hatással lehet az anyagra. Ez az egyik oka a színterápia rendkívüli sikerességének.
A csakrák színei logikusan illeszkednek a látható fény spektrumához: az alacsonyabban lévő csakrákhoz a spektrum alsó részén található, meleg színek tartoznak, a felső csakrákhoz pedig a nagyobb frekvenciájú, hidegebb színek.  A színek tehát, akárcsak a hangok, a csakrarendszerhez tartozó hét sík kifejeződési módjai
A szivárványspektrum alapján (és a modern kutatásoknak megfelelően) az egyes csakrákhoz a következő színeket társíthatjuk:

 Gyökércsakra: vörös

Hasi csakra: narancssárga

Köldökcsakra: sárga

Szívcsakra: zöld

Torokcsakra: kék

Homlokcsakra: indigókék

Koronacsakra: ibolyaszín

A társított színeket felhasználhatjuk meditációink során, vagy tekinthetjük őket emlékezetjavító eszközöknek, és segítségével közelebb férkőzhetünk energiaközpontjainkhoz, hogy többet megtudjunk róluk. Kezdjük a „csakrajóslást" annak vizsgálatával, hogy milyen színekkel vesszük körül magunkat, például mit viselünk, mivel dekoráljuk a lakásunkat. Csak a lilát és a kéket szeretjük, vagy inkább a vibráló vörösek és narancsok a kedvenceink? A sötét vagy világos színeket részesítjük előnyben? Vajon puszta véletlen, hogy a cölibátusban élő szerzetesek sáfrányszínt (sápadt narancsszínt) viselnek, mely a szakrál (nemi) csakra színe?





AZ AGY HOLOGRAFIKUS ELMÉLETE:

"Azt beszélik, Inara Mennyországában létezik egy gyöngyökből készült
háló, amelyet úgy alakítottak ki, hogy ha ránézel az egyik gyöngyre, az
összes többit látod visszatükröződni benne. Ehhez hasonlóan világunkban
minden dologra igaz, hogy nem csupán önmaga, hanem az összes
többi dolgot is magában foglalja, sőt ő maga minden más dolog."
Hindu szutra 

De hogyan kapcsolódik a fény és a látási folyamat ahhoz, amit észlelésünk során tapasztalunk? Miért számol be sok médium és tisztánlátó arról, hogy miközben csukott szemmel meditál, fénymintázatokat lát? Miért tűnnek olyan valóságosnak az álomképek? És mi valójában az emlékezet? Karl Pribram neurológus adta meg az egyik legvalószínűbb választ ezekre a kérdésekre, mégpedig az agy holografikus modelljéből kiindulva. A hologram egy háromdimenziós kép, amelyet két, egymást metsző lézersugár hoz létre. A következőképpen képzeljük el: tegyük fel, hogy egy medence két pontján két kavicsot dobunk vízbe, majd hirtelen megfagyasztjuk; a jég ekkor tökéletesen meg fogja őrizni a kavicsok által keltett hullámalakzatokat. A lézersugarak interferenciamintázatai is így őrződnek meg a holografikus lemezen.

A hologramok sok furcsa tulajdonsággal bírnak. Először is az információ „omniprezens" módon raktározódik el a lemezen, azaz annak minden részletében jelen van. Ha darabokra törne a lemez, az egyes darabkákból is lejátszhatnánk a tárgy teljes képét, azaz a hologram minden darabja az eredeti információ egészét tartalmazza. A másik érdekesség, hogy a hologramok nem foglalnak el helyet a térben. Egymásra másolhatjuk őket ugyanazon a lemezen, csak a lézersugarat kell más frekvenciára állítanunk.

Karl Pribram elmélete szerint az agy maga is úgy működik, mint egy hologram, mivel az agyhullámok interferálnak* egymással, s az így kialakuló mintázatokat az agy „értelmezi", azaz lejátssza. (* interferencia: hullámtalálkozás jelensége a fizikában: hangtanban, fénytanban stb.)Ez az elképzelés radikálisan új a régebbi neurológiai modellekhez viszonyítva, amelyek szerint minden bit információ egy konkrét helyet foglal el az idegrendszer valamely részén. A holografikus elmélet alapjaiban rázta meg a fiziológia és a neurológia világát, mivel szemléletváltást eredményezett a tudat kutatásában. Következményei  messzehatóak mind az elme, mind a környező világ megértésében, s jelentős magyarázóerővel bírnak a harmadik szem csakrára vonatkozóan is. Nézzük, hogyan épül fel ez az elmélet.
Pribram először patkányok és majmok agyát kezdte vizsgálni 1946- ban. Kari Lashley nevű kollégájával számos agyat boncolt fel az engramok, az emlékezet misztikus alapegységei után kutatva. Akkoriban más tudósokhoz hasonlóan ő is azt gondolta, hogy az emlékek az idegsejtekben tárolódnak, tehát az agyszövet eltávolításával az emlékek egy része is törlődni fog. Nem így történt. Sőt, úgy tűnt, az emlékek mindenütt jelen vannak az agyban, ahogy a fotólemezen a hologram. A szövetek eltávolításával az emlékképek homályosabbá váltak, de nem tűntek el teljesen. Ez az oka annak, hogy az emlékek megmaradnak súlyos agykárosodást követően is, hogy az agy képes elraktározni egy egész élet emlékeit, és hogy az emlékek miért hívhatók elő bizonyos „referenciasugarak", azaz asszociációk segítségével.
Ha egy tárgyat nézünk, a róla visszaverődő fény az agyban idegi frekvenciamintázatokká alakul át. A tudósok korábban magukat az idegsejteket tekintették az agyműködés alapegységeinek, de ma már inkább úgy gondolják, hogy az idegsejtek közti kapcsolatok bírnak döntő jelentőséggel. Vegyünk egy darab idegsejtet - úgy tűnik, mintha ki-be kapcsolódna. Most nézzük az összképet, az idegsejtek hálózatát - ekkor láthatjuk, hogy az idegvégződések közti kapcsolatoknak hullámtermészetük van! Pribram saját szavaival: „Ha együtt vizsgáljuk az idegvégződések egy nagyobb láncolatát, akkor feltűnik, hogy hullámfrontot alkotnak. Először az egyik erre megy, a másik arra, aztán egyszer csak összetalálkoznak. És hirtelen kibontakozik egy interferenciamintázat!"
Amint az impulzusok tovaterjednek az agyban, a hullámszerű minőségek hozzák létre azt, amit mi észlelésként és emlékezetként értelmezünk.Ezek az észlelések kódolt hullámfront-frekvenciaként tárolódnak
az agyban, melyet egy megfelelő ingerrel aktiválhatunk, és előhívhatjuk az eredeti hullámformákat. Ez megmagyarázhatja, miért ismerünk fel valakit évekkel azután is, hogy utoljára láttuk, és megváltozott az arca, vagy a rózsa szó miért hívja elő egy adott illat emléknyomát, és miért ijedünk meg egy kígyótól akkor is, ha tudjuk, nem veszélyes. Úgy tűnik, a körülöttünk lévő világ észlelése az agyban található idegi hologram rekonstrukciója.

Pribram holografikus agymodelljével csaknem egy időben David Bohm elméleti fizikus olyan modellt dolgozott ki, amely szerint az univerzum is egyfajta hologram.     Holografikus Univerzum - a cikk olvasásához kattints ide
Ha a világot holografikus módon észleljük, akkor lehetséges az is, hogy a világegyetem egy nagyobb hologram, melynek mi csak egy darabkája vagyunk. De mint rész, képesek vagyunk tükrözni az egészet. Tehát mi mint részek, információval rendelkezünk az egészről, azaz mindnyájunk elméje tartalmaz kódolt információkat egy magasabb szintű intelligenciáról, s csak arra vár, hogy a megfelelő referenciasugár előhívja
azt.

Jelenleg e kérdésekre még nincsenek egyértelmű válaszok. Kevesen vitatnák, hogy amit „külsőnek" tartunk, hatással van észlelésünkre, gondolatainkra és emlékeinkre, s így „belsővé" válik. Ugyanígy nem sokan kételkedhetnek abban sem, hogy olyan struktúra él bennünk, mely a külső világon túlról származó energiákat foglal magába. Nem lehet, hogy ez a belső struktúra is hatással van a külvilágra? Nem lehet, hogy mentális hologramjaink kivetíthetők, hogy szilárd alakot öltsenek valamely anyagi síkon? Karl Pribram is lehetségesnek tartja ezt,bár a lehető legföldhözragadtabb módon:
" Nem csak a világunk észlelését alkothatjuk meg, hanem kimehetünk a világba, és ezeket az észleléseket ott is megalkothatjuk. Asztalokat, bicikliket és hangszereket készítünk, mert képesek vagyunk gondolni rájuk. "

Ez az elv illusztrálja leginkább az Ajna csakra képességeit - az észlelést és irányítást -, valamint a pszichikai érzékenységet és a képek kivetítését.

TISZTÁNLÁTÁS: A homlokcsakra szintjén a tudatosság legfontosabb aspektusa, hogy fejlesszük pszichikai képességeinket. Noha a pszichikai észlelés nem csak a tisztánlátást jelenti - ott van még a  tisztánhallás (torokcsakra) és a  tisztánérzés (szakrál csakra) is - ,a tisztánlátás során szerzett információ időtlensége lehetővé teszi, hogy sokkal nagyobb területre terjesszük ki az észlelésünket, mint a korábban tárgyalt képességek bármelyike esetében.
A tisztánlátást, más néven clairvoyance-t (ejtsd: klervojansz) nem homályosítja el az anyagi világ tompasága, ami normális esetben korlátozza tér- és időérzetünket. A tisztán és látás szavak meglehetősen pontosan írják le ezt a folyamatot: ahhoz, hogy tisztánlátók legyünk, a tiszta teret kell megfigyelnünk - az energiamezőket, nem pedig magukat a tárgyakat; a kapcsolatokat, nem pedig a dolgokat. Lássuk a világot mint egészet, és elménkkel tisztán és közvetlenül ragadjuk meg azt az információt, amelyre szükségünk van. Minél nagyobb a bennünk lévő világosság (belső fény) , annál inkább képesek vagyunk meglátni a környező világ finomabb részleteit. A tisztánlátás tehát a dolgok belső kapcsolatainak meglátása - azaz hogyan tudjuk a részeket az egészbe illeszteni.
A látás sokkal mélyebb észlelés, mint a nézés. A látást a nézés teszi lehetővé, a látás pedig a kép belsővé tétele a megértés során.

A harmadik szemet úgy is felfoghatjuk, mint egy mentális képernyőt, amelyen a diaképek között válogatunk. Ha lehunyjuk a szemünket, és visszaemlékezünk az első autónkra, képesek vagyunk felidézni a színét, a kárpitját, talán még azt a kis horpadást is az oldalán. Mentális képernyőnkön körbejárhatjuk a kocsit, szemügyre vehetjük az elejét vagy a hátulját, mintha egy háromdimenziós hologram lenne. Pedig lehet, hogy az eredeti már nem is létezik. A kép független tőle. Ha ráfókuszáljuk a figyelmünket, elő tudjuk hívni a képet.
 Ha megkérdeznék tőlünk, milyen színű a szerelmünk haja, csak mentálisan elő kellene hívnunk a megfelelő diát, megnézni, és már tudnánk is a választ. Memóriánk tehát holografikus. De arról az autóról is képesek vagyunk ugyanilyen élénk képet létrehozni, ami nem a miénk, csak vágyunk rá? Magunk elé tudjuk képzelni a színét, a formáját, a márkajelzést a hátulján? El tudjuk képzelni, ahogy vezetjük az országúton, és érezzük a kormány tapintását a tenyerünkön? Lehet, hogy ez a kocsi soha nem lesz a miénk. Ezt a fajta vizualizációt imaginációnak nevezzük, bár épp olyan valóságosnak tűnhet, mint egy emlék. De ha rengeteg pénzt nyernénk, megvehetnénk a kocsit - ebben az esetben már a vizualizáció prekognitív (előrelátó) lenne, s így a tisztánlátás egy formájává válna. Tehát a folyamat ugyanaz, csak a végeredmény különböző. Mi következik ebből? Az, hogyha fejlesztjük a vizualizációs és az imaginációs készségeinket, akkor egyszerre a tisztánlátásunkat is fejlesztjük. A tisztánlátás folyamata egyfajta speciális vizualizáció. Lényege, hogy szisztematikusan elő tudjuk hívni a kívánt információkat, függetlenül attól, hogy korábban találkoztunk-e már velük vagy sem.

A homlokcsakra FIZIOLÓGIÁJA

Az agyalapi mirigy, más néven hipofízis, az agykoponya középső részén található csontos üregben, vagyis a töröknyeregben elhelyezkedő, kb. bab nagyságú szervünk, mely egy nyél segítségével  nyúlik lefelé az agy állományában található hipotalamuszról,  ezért agyfüggelékmirigynek is nevezik.

Az agyalapi mirigy két részből áll; az elülső lebenyből (adenohipofízis) , mely garathám eredetű mirigyszövet és a hátulsó lebenyből (neurohipofízis), mely valódi idegszövet.

A hátulsó lebeny két hormont tárol és ürít. Ezek az oxitocin és a vazopreszin, melyeket a hipotalamusz termel. 

Az oxitocin  a méhösszehúzódásokat segíti elő szülés során, ezenkívül szorongáscsökkentő és euforizáló hatása is van, ui. az intenzív oxitocinfelszabadulás felelős többek közt az orgazmusért.

A vazopresszin a szervezet folyadékháztartását szabályozza.

Az elülső lebenyben olyan hormonok termelődnek, amelyek többek között a növekedést (növekedési hormon), a tejképzést (prolaktin), a mellékvesekéreg működését (adrenokortikotrop hormon), a pajzsmirigy működését ( pajzsmirigyserkentő hormon)  befolyásolják, valamint a nemi szervekre hatnak ( tüszőérlelő hormon, sárgatest hormon).

Jól látható tehát, hogy az agyalapi mirigy mintegy karmesterként irányítja a többi mirigy hormontermelését. Az agyalapi mirigyet pedig a hipotalamusz irányítja, amely a szimpatikus ( autonóm) idegrendszerre reagál. A hipotalamusz hat a látásra és a látomásokra is.

Ezoterikusan nézve legkésőbb az angol teozófusok óta kapcsolják össze a harmadik szemet és a hipofízist a szellem anyagra gyakorolt hatásával. A  gondolatformák és érzések a harmadik szemben alakulnak át anyagilag is érzékelhető üzenetté - hormonokká. A hinduizmus, az Ayurvéda és a jógafilozófia is a hipofízis két lebenyében hagyományosan az anyag és a szellem szimbólumát látja. Mivel ez a mirigy a látóidegek kereszteződésében található, egyúttal az érzékelést is kihangsúlyozza, amely jelentős hatást gyakorol a tudat kialakulására.

Sok ezoterikus állítja, hogy a hipofízis olyan " vevőkészülék", amellyel az érzékeken túli rezgéseket vesszük. Azt is mondhatjuk, hogy ez a hatodik érzékünk " vevőkészüléke", amely a finomanyagi érzékelésért felelős.

A homlokcsakra zavarára visszavazthető LELKI BETEGSÉGEK

A homlokcsakra minden zavarát a hiányzó belátás és felismerés, valamint a zavaros érzékelés jelzi, amely azért van, mert az érintett nem akar intuíciójára hallgatni, vagy nem bízik benne, és nem bízik saját képességeiben, megérzéseiben sem. A homlokcsakra leggyakoribb problémája, a belső képek hiánya. Az érintett nem látja, hogyan tovább, nincs jövőképe.

A homlokcsakra zavarára visszavezethető TESTI BETEGSÉGEK ÉS PROBLÉMÁK

FEJFÁJÁS: Gyakran arra utal, hogy nem akarunk az intuícióinkra  hallgatni. A fejfájás akkor jön létre, ha már annyit gondolkodunk, hogy nem is tudunk cselekedni. Ilyenkor a cselekvést a fej gátolja, így fejfájás keletkezik. A fejfájás az elmúlt száz év tipikus betegsége, korábban ezt alig ismerték. Ma az emberek többsége szinte csak a fejét használja, túl sokat gondolkodik, így túlterheli ezt a központot. A homlokcsakra feladata, hogy az érzést és a gondolkodást összekössük az intuícióval. Ha ez sikerül, akkor megszűnnek a fejfájások.

LÁTÁSZAVAROK: A szem problémái arra utalnak, hogy nem akarunk valamit látni, vagy belátni. Amit nem vagyunk képesek meglátni, azt többnyire nem is akarjuk látni.

- TÁVOLLÁTÁS: Távollátásnál erőteljesebben kell foglalkoznunk a hozzánk közel lévő dolgokkal. A távollátó el akar menekülni a jelenből a jövőbe.

-  RÖVIDLÁTÁS: Arra utal, hogy céljainkat fontos szem előtt tartani, és belső képeket alkotni.

-  KÖTŐHÁRTYA GYULLADÁS: Azt jelenti, hogy az ember legszívesebben behunyná a szemét valami előtt

- KANCSALSÁG: Ebben az állapotban az érzések, az intuíció és az intellektus képei nem tudnak összerendeződni. A kancsaloknak legtöbbször gondot jelent kompromisszumot kötni.

- ZÖLD HÁLYOG: Gyakran olyanoknál lép fel, akik a belső szenvedéstől megkeményedtek, és együttéRzésük alig működik.

- SZÜRKE HÁLYOG: Sokszor olyanoknál lépe fel, akik félnek a jövőtől, és ezért mindent sötéten látnak. Nem tudnak megnyílni a fénynek.

MIGRÉN: A homlok - és a köldökcsakrával függ össze. A beteg szeretne tetszeni, de csak a kívülről jövő reakciókat hallgatja meg ahelyett, hogy befelé fülelne.

TERÁPIA

Általános tanácsok a homlokcsakra harmonizálásához:

•  Rendszeresen végezd a csakrához tartozó yoga gyakorlatokat.
•  Edzd intuíciódat.
•  A zavarokra , problémákra ne pánikkal reagálj, hanem várj, és hallgasd meg belső hangod.
•  Tanulj hibáidból.
•  Viselj indigókék vagy ibolyaszínű ruhát, és aludj ilyen színű ágyneműben.
•  Természetes színterápia: nagyon sokat segít, ha elidőzünk a csillagos égbolt nézésével.
•  Ha természetes színterápiára nincs lehetőséged, akkor meditáció során; a szemöldököd közé képelj oda egy indigókék csillagot, ami lassan egy kis ablak formáját veszi fel. Az ablak kinyílik, és az eget látod, kitekintesz a végtelenbe. Maradj ebben az állapotban néhány percig.

A FORRÁS - hoz kattints ide