30 december 2013

Szeretet


" Feladatunk nem abban áll, hogy a 'szeretetet “ keressük , hanem abban, hogy felismerjük magunkban azokat a falakat, melyeket ellene épitettünk. A Szeretet az egyetlen s a legmagasabb rezgés az Univerzumban és a kulcs, amely megnyit minden ajtót, meggyógyitja az összes 'sebet', s ami visszavezet bennünket az Igazsághoz és Valódi Önmagunkhoz."

Szíved legyen óceán.....



"A szíved legyen óceán, melybe ezer folyó ömlik, mégsem csordul túl soha. Az elméd legyen égbolt, mely végtelenül, derűsen és szabadon virul a világ felett. Legyél fa, mely mindenkit megörvendeztet árnyékával, mely akkor is édes gyümölcsöt ád, ha kővel hajigálják, mely nem válik rabjává annak, aki öntözi, s nem orrol meg arra, aki kivágja."


Paramhans Swami Maheshwarananda

21 október 2013

Az elmúlás





" Az elmúlás a harmónia egyik alappillére. Ha nem harcolunk ellene; összhangban vagyunk a valósággal."
Buddha

27 szeptember 2013

Baktay Ervin: Indiai regék és mondák





Csodálatos olvasmány :)
Merülj el a hinduizmus mesés világába! Készen állsz?Kezdődhet? Egyszer volt...hol nem volt....

31 augusztus 2013

Élet


" Mindenki gondozhat másokat . És mindenkinek szüksége van rá, hogy gondoskodjanak róla. Amikor egy szomjas növényt megöntözünk, reagálunk az áramlásra, a mozgásra, a végtelen örömökben és rejtélyekben megnyilvánuló élet táncára. E tettünkkel újítjuk meg és tartjuk fenn az életet."  ( Anodea Judith)

09 augusztus 2013

Homlokcsakra - Ajna csakra - A harmadik szem

A HATODIK CSAKRA
FÉNY, SZÍNEK, LÁTÁS, INTUÍCIÓ, VIZUALIZÁCIÓ, KÉPZELŐERŐ, TISZTÁNLÁTÁS, VÍZIÓK

Elhelyezkedése : a szemöldökök között
Szimbolikája: az ibolyakék piramis és a 2 levelű lótusz
Színe: ibolyakék, de a bíbor és az indigókék is
Eleme: fény
Endokrin mirigye: hipofízis
Érzékelése: a " hatodik érzék"
Testrészei: szem, agy, arc, orr,kponyaalap
Mantrája: om vagy ksham ( ejtsd: ksem)
Megerősítései: Én vagyok. Felelős vagyok az életemért
Tanulási feladata: vállalni a felelősséget saját magunkért
Kövei:  lapislazuli, zafír, szodalit, és minden ibolyakék kő
Illóolajai: jázmin, muskotályzsálya, pacsuli


 A világ hajnala óta fonódik egybe sötétség és fény, hogy elhozzák nekünk a tudatosság legnagyobb ajándékát: a látás képességét. E nélkül az ajándék nélkül nem lehetnénk tanúi az univerzum csodáinak, mindegy, hogy tőlünk fényévekre hunyorgó csillagok kupoláiban,vagy a kertünk virágaiban bomlanak ki. Látás nélkül a teremtés szépsége rejtve maradna. Neki köszönhetjük, hogy egyetlen másodperc alatt hatalmas mennyiségű, környezetünkből érkező információt tudunk befogadni. A fényhullámokká letisztult formák belső térképet rajzolnak a minket körülvevő világról. Álmainkból és tudatalattinkból képek születnek, melyek összekötnek bennünket a lélekkel. Intuíciónk segítségével átlátunk minden helyzeten, s összegyűjtött bölcsességünk a nehéz pillanatokban is megmutatja a helyes irányt. A - belső és külső - látás eme ajándéka a homlokcsakrához (más néven harmadik szem csakrához) tartozik. A látás egyrészt a külvilág internalizálásának eszköze, másrészt a belső világ externalizálásának szimbolikus nyelve. A térbeli kapcsolatok észlelése során olyan építőkockákhoz jutunk, amelyekből nemcsak emlékeket, de a jövő képzeletbeli képét is felépíthetjük. Ily módon ez a csakra túllép az időn.

A homlokcsakra a fej középvonalában, a homlokon található — vagy szemmagasságban, vagy kissé feljebb, ez egyénenként változik. Itt helyezkedik el a pszichikai észlelés éteri szerve, a harmadik szem, s ahogy az agy fizikai észlelőberendezései a szemek*, úgy a harmadik szemről azt mondhatjuk, hogy ez pedig a homlokcsakra pszichikai észlelőberendezése.
* Úgy becsülik, hogy a látó emberek esetében az információk 90 százaléka a szemen keresztül érkezik - a többi érzékszerven keresztül kapott információk mennyisége meg sem közelíti ezt. Ebből következik, hogy emlékezetünk és gondolatfolyamataink nagy hányadát szintén vizuális információ formájában kódoljuk, bár az arány egyénenként változik, mivel egyesek vizuálisabbak, mint mások. A világ látás útján való megtapasztalása sokszor korlátozott vagy csalóka, mégsem kétséges, hogy a tudatosság alapvetően lényeges szintjéről van itt szó.
 A csakra magában foglalja a belső képernyőt, a képeknek egy hatalmas tárházát, valamint vizuális gondolkodási folyamatainkat. A harmadik szem a fizikai világon túlra lát, mintha egy szöveg sorai között olvasna mélyebb értelmet keresve.

E csakra szanszkrit neve Ajna, melynek jelentése eredetileg az volt, hogy „észlelni", később pedig az, hogy „irányítani". Ez is utal a csakra kétarcúságára - az észlelésen keresztül képeket fogadunk a külvilágból, másrészt kreatív vizualizáción keresztül belső képeket alkotunk, amelyekkel uraljuk a világunkat. Minél tovább tartunk meg egy képet az elménkben, annál valószínűbb, hogy testet ölt. Ez a kép olyanná válik, mint egy festett üvegablak, melyen keresztül a tudatosság fénye bevilágítja saját manifesztációhoz vezető útját. Ha nincsenek zavaró tényezők, a manifesztált forma ugyanolyan lesz, mint a vizualizált kép, ahogy a színes üvegablak pontos mása vetül a falra, amikor nem áll bútor a fény útjában. És fordítva: ha egy vizualizáció nem manifesztálódik, akkor zavaró tényezőkbe ütközött e folyamat során. Ezek a zavaró tényezők lehetnek életkörülményeink, a tudatalattitól való félelem, vagy hogy vizualizációnkat nem sikerült kellően pontossá tennünk.

Eddig azt láttuk, hogy ahogy felfelé haladunk a szusumnán, a szirmok száma is nő. Az Ajna csakránál azonban hirtelen csak kettő van belőlük! A két szirmot a következőképpen értelmezhetjük: két világ - manifesztálódott (anyagi) és nem manifesztálódott (szellemi); a kétfajta szem - a fizikai és a harmadik; a két nádi - az Idá és a Pingalá -, amely itt keresztezi egymást. A szirmok szárnyakra emlékeztetnek, amely az Ajna csakrának azt a képességét jelképezi, hogy túllép téren és időn, s itt a belső szellem képes távoli helyekre és korokba „szárnyalni".


A homlokcsakra CÍMSZAVAI

A LÉLEK SZÉKHELYE: A klasszikus hindu felfogás szerint a homlokcsakra a lélek székhelye, ez vezérli a koncentrációt, az intuíciót és a meditatív képességeinket.

INTUÍCIÓ: A harmadik szem az intuíció és a hatodik érzék szerve, azaz e csakrán keresztül működik az érzékfeletti élmények észlelése. A harmadik szemünket érezzük, amikor hirtelen nagyszerű ötletünk támad, és amikor (jogosan) védve érezzük magunkat. Ilyenkor a belső látásunk és érzékelésünk működik, amely itt indul be, és a koronacsakrában teljesedik ki. A teozófia a harmadik szemet ( és a koronacsakrát is) a fénnyel köti össze. A reneszánszig a fény fogalma egyaránt jelentette a külső és belső fényt is, vagyis a képzelőerőt és a tudatot. Eddig a korig a látást szellemi- lelki folyamatnak tekintették, fizikai oldalát pedig nem tartották különösebben fontosnak.  Tehát a belső fény látó képességgel jár.
A torokcsakra síkján megtanultunk hallgatni belső hangunkra. A homlokcsakránál észre kell vennünk felsőbb énünk irányítását, amely az önmagunkért való felelősségre emlékeztet. " Kövesd az intuíciódat, az megmutatja, mit kell tenned!"


FÉNY: A homlokcsakrához rendelt elem a fény. A torokcsakra tudatosságszintjén a formák alapjául szolgáló manifesztációkat rezgésekként tapasztaljuk meg. A homlokcsakra szintjén ezzel szemben egy még magasabb szintű, még gyorsabb, de másfajta rezgést találunk: az elektromágneses spektrumnak azt a részét, amely látható fényként jut el hozzánk. Az ultraibolya sugárzás, a rádióhullámok, a röntgensugárzás és a mikrohullámok néhány példa a sugárzási spektrum nem látható területeire, míg a fényt a tudatosság közvetlenül tapasztalja meg. A hangot a levegő közvetíti, úgy, hogy részecskéi valamilyen erő hatására oszcilláló (rezgő) mozgásba kezdenek, a fény viszont sokkal finomabb rezgési energia, amelyet atomok és molekulák sugároznak ki, az energiaszintjükben beálló változás hatására. Szó szerint értendő: a fény az atomok és molekulák hangja, míg a hang a nagyobb tárgyak mozgása során keletkező zaj. A látható fény hullámcsomagokból, fotonokból épül fel, melyek hullám- és részecsketulajdonságokat is mutatnak, a megfigyelés módjától függően. Amikor a fényt hullámként fogjuk fel, a hangnál tárgyalt fizikai törvények rá is alkalmazhatók. Míg a frekvenciakülönbség a hanghullámoknál hangmagasságbeli különbségeket eredményez, addig a fénynél eltérő színeket. Ha a fényt részecskék tömegeként fogjuk fel, akkor azt mondhatjuk, hogy önálló csomagok vagy fotonok repülnek a szemünkbe, amelyek lehetővé teszik, hogy lássunk. Az összes eddig megismert elem közül a fénynek a legnagyobb a sebessége. A szupervihar sebessége elérheti a 320 km/órát, a hang 1200 km/órával száguld, de mindez semmi a fénysebességhez képest: a fény 300 000 km-t tesz meg másodpercenként. Anyagi részecske ennél nem lehet gyorsabb. Minden dimenzióval (és csakrával) egyre kijjebb és kijjebb kerülünk a tér és idő fizikai korlátai közül, de a fény extrém gyorsasága miatt időérzékünk végképp eltorzul. Sőt, ha a fény sebességével képesek volnánk utazni, akkor „megállna az idő". Ez fontos tény a harmadik szem csakra szintjén, mert ahogy a Visuddha (torokcsakra) legyőzte a teret, az Ajna (homlokcsakra) legyőzi az időt. Lehet, hogy egy több ezer fényévre lévő csillag már rég szupernóvává változott, aztán kihunyt, de fénye még csak most ér el a szemünkig.



SZÍN:  "A színek, mint az arcvonások, követik az érzelmek változásait."      Pablo Picasso 

A szín az a forma, melyben a fényt érzékeljük. A színt a fény különböző frekvenciái hozzák létre. A „melegebb" színek - a vörös, a narancssárga és a sárga - alacsonyabb frekvenciájúak, mint a „hűvösebb" zöldek, kékek és ibolyák, ennek megfelelően fotonjaik is kevesebb energiával rendelkeznek. (A „meleg" és „hideg" jelzők szubjektív megítélésünket tükrözik, s csak közvetve utalnak a fény valós energiájára.)
A fény az elektronok gerjesztése és töltésének megszűnése révén jön létre. Az elektronok energiát nyelnek el vagy sugároznak ki, ennek megfelelően magasabb vagy alacsonyabb energiaszintű pályára ugranak. Ezeket az ugrásokat a fizikában kvantumugrásnak nevezik, s ezek különálló, konkrét energiamennyiséggel meghatározható egységek. Amikor egy elektron energiát nyel el, magasabb szintre, azaz magasabb elektronhéjra kerül. Amikor visszaesik az eredeti héjra, egy egységnyi energiát sugároz ki egy darab foton formájában. Ha több héjjal mélyebbre esik, akkor értelemszerűen nagyobb energiájú fotont bocsát ki, amelyhez magasabb frekvencia s így hidegebb színű fény tartozik.
A színek pontosan meghatározható pszichikai hatásokat idéznek elő. A vörös ingerli a szívet és az idegrendszert, és erőszakos energiákhoz társul - a haraghoz, a vérhez, a kezdethez. A kékhez ezzel szemben a békét és a nyugalmat társítjuk, s pontosan ilyen hatást is kelt a legtöbb emberben. Még a látható tartományon túlról érkező hullámok is befolyásolják az egészségünket és a tudatállapotunkat. Például a fluoreszkáló fényekről, melyek nem tartalmaznak láthatatlan ultraibolya sugarakat, bebizonyították, hogy negatív hatással vannak a növények és állatok jólétére. Ezzel ellentétben a természetes napfény, amely a teljes spektrumot tartalmazza, bizonyos esetekben még az ízületi gyulladás, a rák és más betegségek legyőzésében is segíthet. Ha figyelembe vesszük, hogy információink nagy része vizuális formában érkezik hozzánk, és hogy a vizuális információt színes mintázatokként észleljük, akkor a fény frekvenciájában beálló finom változásoknak óriási hatást kell gyakorolniuk testünkre és elménkre. Tehát mivel a hanghullámok képesek hatni a finomenergia fizikai elrendeződésére, ebből jogosan következtethetünk arra, hogy a szín, ez a magas oktávú manifesztáció, is hasonló hatással lehet az anyagra. Ez az egyik oka a színterápia rendkívüli sikerességének.
A csakrák színei logikusan illeszkednek a látható fény spektrumához: az alacsonyabban lévő csakrákhoz a spektrum alsó részén található, meleg színek tartoznak, a felső csakrákhoz pedig a nagyobb frekvenciájú, hidegebb színek.  A színek tehát, akárcsak a hangok, a csakrarendszerhez tartozó hét sík kifejeződési módjai
A szivárványspektrum alapján (és a modern kutatásoknak megfelelően) az egyes csakrákhoz a következő színeket társíthatjuk:

 Gyökércsakra: vörös
Hasi csakra: narancssárga
Köldökcsakra: sárga
Szívcsakra: zöld
Torokcsakra: kék
Homlokcsakra: indigókék
Koronacsakra: ibolyaszín

A társított színeket felhasználhatjuk meditációink során, vagy tekinthetjük őket emlékezetjavító eszközöknek, és segítségével közelebb férkőzhetünk energiaközpontjainkhoz, hogy többet megtudjunk róluk. Kezdjük a „csakrajóslást" annak vizsgálatával, hogy milyen színekkel vesszük körül magunkat, például mit viselünk, mivel dekoráljuk a lakásunkat. Csak a lilát és a kéket szeretjük, vagy inkább a vibráló vörösek és narancsok a kedvenceink? A sötét vagy világos színeket részesítjük előnyben? Vajon puszta véletlen, hogy a cölibátusban élő szerzetesek sáfrányszínt (sápadt narancsszínt) viselnek, mely a szakrál (nemi) csakra színe?





AZ AGY HOLOGRAFIKUS ELMÉLETE:

"Azt beszélik, Inara Mennyországában létezik egy gyöngyökből készült
háló, amelyet úgy alakítottak ki, hogy ha ránézel az egyik gyöngyre, az
összes többit látod visszatükröződni benne. Ehhez hasonlóan világunkban
minden dologra igaz, hogy nem csupán önmaga, hanem az összes
többi dolgot is magában foglalja, sőt ő maga minden más dolog."

Hindu szutra 

De hogyan kapcsolódik a fény és a látási folyamat ahhoz, amit észlelésünk során tapasztalunk? Miért számol be sok médium és tisztánlátó arról, hogy miközben csukott szemmel meditál, fénymintázatokat lát? Miért tűnnek olyan valóságosnak az álomképek? És mi valójában az emlékezet? Karl Pribram neurológus adta meg az egyik legvalószínűbb választ ezekre a kérdésekre, mégpedig az agy holografikus modelljéből kiindulva. A hologram egy háromdimenziós kép, amelyet két, egymást metsző lézersugár hoz létre. A következőképpen képzeljük el: tegyük fel, hogy egy medence két pontján két kavicsot dobunk vízbe, majd hirtelen megfagyasztjuk; a jég ekkor tökéletesen meg fogja őrizni a kavicsok által keltett hullámalakzatokat. A lézersugarak interferenciamintázatai is így őrződnek meg a holografikus lemezen.

A hologramok sok furcsa tulajdonsággal bírnak. Először is az információ „omniprezens" módon raktározódik el a lemezen, azaz annak minden részletében jelen van. Ha darabokra törne a lemez, az egyes darabkákból is lejátszhatnánk a tárgy teljes képét, azaz a hologram minden darabja az eredeti információ egészét tartalmazza. A másik érdekesség, hogy a hologramok nem foglalnak el helyet a térben. Egymásra másolhatjuk őket ugyanazon a lemezen, csak a lézersugarat kell más frekvenciára állítanunk.


Karl Pribram elmélete szerint az agy maga is úgy működik, mint egy hologram, mivel az agyhullámok interferálnak* egymással, s az így kialakuló mintázatokat az agy „értelmezi", azaz lejátssza. (* interferencia: hullámtalálkozás jelensége a fizikában: hangtanban, fénytanban stb.)Ez az elképzelés radikálisan új a régebbi neurológiai modellekhez viszonyítva, amelyek szerint minden bit információ egy konkrét helyet foglal el az idegrendszer valamely részén. A holografikus elmélet alapjaiban rázta meg a fiziológia és a neurológia világát, mivel szemléletváltást eredményezett a tudat kutatásában. Következményei  messzehatóak mind az elme, mind a környező világ megértésében, s jelentős magyarázóerővel bírnak a harmadik szem csakrára vonatkozóan is. Nézzük, hogyan épül fel ez az elmélet.
Pribram először patkányok és majmok agyát kezdte vizsgálni 1946- ban. Kari Lashley nevű kollégájával számos agyat boncolt fel az engramok, az emlékezet misztikus alapegységei után kutatva. Akkoriban más tudósokhoz hasonlóan ő is azt gondolta, hogy az emlékek az idegsejtekben tárolódnak, tehát az agyszövet eltávolításával az emlékek egy része is törlődni fog. Nem így történt. Sőt, úgy tűnt, az emlékek mindenütt jelen vannak az agyban, ahogy a fotólemezen a hologram. A szövetek eltávolításával az emlékképek homályosabbá váltak, de nem tűntek el teljesen. Ez az oka annak, hogy az emlékek megmaradnak súlyos agykárosodást követően is, hogy az agy képes elraktározni egy egész élet emlékeit, és hogy az emlékek miért hívhatók elő bizonyos „referenciasugarak", azaz asszociációk segítségével.
Ha egy tárgyat nézünk, a róla visszaverődő fény az agyban idegi frekvenciamintázatokká alakul át. A tudósok korábban magukat az idegsejteket tekintették az agyműködés alapegységeinek, de ma már inkább úgy gondolják, hogy az idegsejtek közti kapcsolatok bírnak döntő jelentőséggel. Vegyünk egy darab idegsejtet - úgy tűnik, mintha ki-be kapcsolódna. Most nézzük az összképet, az idegsejtek hálózatát - ekkor láthatjuk, hogy az idegvégződések közti kapcsolatoknak hullámtermészetük van! Pribram saját szavaival: „Ha együtt vizsgáljuk az idegvégződések egy nagyobb láncolatát, akkor feltűnik, hogy hullámfrontot alkotnak. Először az egyik erre megy, a másik arra, aztán egyszer csak összetalálkoznak. És hirtelen kibontakozik egy interferenciamintázat!"
Amint az impulzusok tovaterjednek az agyban, a hullámszerű minőségek hozzák létre azt, amit mi észlelésként és emlékezetként értelmezünk.Ezek az észlelések kódolt hullámfront-frekvenciaként tárolódnak
az agyban, melyet egy megfelelő ingerrel aktiválhatunk, és előhívhatjuk az eredeti hullámformákat. Ez megmagyarázhatja, miért ismerünk fel valakit évekkel azután is, hogy utoljára láttuk, és megváltozott az arca, vagy a rózsa szó miért hívja elő egy adott illat emléknyomát, és miért ijedünk meg egy kígyótól akkor is, ha tudjuk, nem veszélyes. Úgy tűnik, a körülöttünk lévő világ észlelése az agyban található idegi hologram rekonstrukciója.
Pribram holografikus agymodelljével csaknem egy időben David Bohm elméleti fizikus olyan modellt dolgozott ki, amely szerint az univerzum is egyfajta hologram.     Holografikus Univerzum - a cikk olvasásához kattints ide
Ha a világot holografikus módon észleljük, akkor lehetséges az is, hogy a világegyetem egy nagyobb hologram, melynek mi csak egy darabkája vagyunk. De mint rész, képesek vagyunk tükrözni az egészet. Tehát mi mint részek, információval rendelkezünk az egészről, azaz mindnyájunk elméje tartalmaz kódolt információkat egy magasabb szintű intelligenciáról, s csak arra vár, hogy a megfelelő referenciasugár előhívja
azt.
Jelenleg e kérdésekre még nincsenek egyértelmű válaszok. Kevesen vitatnák, hogy amit „külsőnek" tartunk, hatással van észlelésünkre, gondolatainkra és emlékeinkre, s így „belsővé" válik. Ugyanígy nem sokan kételkedhetnek abban sem, hogy olyan struktúra él bennünk, mely a külső világon túlról származó energiákat foglal magába. Nem lehet, hogy ez a belső struktúra is hatással van a külvilágra? Nem lehet, hogy mentális hologramjaink kivetíthetők, hogy szilárd alakot öltsenek valamely anyagi síkon? Karl Pribram is lehetségesnek tartja ezt,bár a lehető legföldhözragadtabb módon:
" Nem csak a világunk észlelését alkothatjuk meg, hanem kimehetünk a világba, és ezeket az észleléseket ott is megalkothatjuk. Asztalokat, bicikliket és hangszereket készítünk, mert képesek vagyunk gondolni rájuk. "

Ez az elv illusztrálja leginkább az Ajna csakra képességeit - az észlelést és irányítást -, valamint a pszichikai érzékenységet és a képek kivetítését.


TISZTÁNLÁTÁS: A homlokcsakra szintjén a tudatosság legfontosabb aspektusa, hogy fejlesszük pszichikai képességeinket. Noha a pszichikai észlelés nem csak a tisztánlátást jelenti - ott van még a  tisztánhallás (torokcsakra) és a  tisztánérzés (szakrál csakra) is - ,a tisztánlátás során szerzett információ időtlensége lehetővé teszi, hogy sokkal nagyobb területre terjesszük ki az észlelésünket, mint a korábban tárgyalt képességek bármelyike esetében.
A tisztánlátást, más néven clairvoyance-t (ejtsd: klervojansz) nem homályosítja el az anyagi világ tompasága, ami normális esetben korlátozza tér- és időérzetünket. A tisztán és látás szavak meglehetősen pontosan írják le ezt a folyamatot: ahhoz, hogy tisztánlátók legyünk, a tiszta teret kell megfigyelnünk - az energiamezőket, nem pedig magukat a tárgyakat; a kapcsolatokat, nem pedig a dolgokat. Lássuk a világot mint egészet, és elménkkel tisztán és közvetlenül ragadjuk meg azt az információt, amelyre szükségünk van. Minél nagyobb a bennünk lévő világosság (belső fény) , annál inkább képesek vagyunk meglátni a környező világ finomabb részleteit. A tisztánlátás tehát a dolgok belső kapcsolatainak meglátása - azaz hogyan tudjuk a részeket az egészbe illeszteni.
A látás sokkal mélyebb észlelés, mint a nézés. A látást a nézés teszi lehetővé, a látás pedig a kép belsővé tétele a megértés során.

A harmadik szemet úgy is felfoghatjuk, mint egy mentális képernyőt, amelyen a diaképek között válogatunk. Ha lehunyjuk a szemünket, és visszaemlékezünk az első autónkra, képesek vagyunk felidézni a színét, a kárpitját, talán még azt a kis horpadást is az oldalán. Mentális képernyőnkön körbejárhatjuk a kocsit, szemügyre vehetjük az elejét vagy a hátulját, mintha egy háromdimenziós hologram lenne. Pedig lehet, hogy az eredeti már nem is létezik. A kép független tőle. Ha ráfókuszáljuk a figyelmünket, elő tudjuk hívni a képet.
 Ha megkérdeznék tőlünk, milyen színű a szerelmünk haja, csak mentálisan elő kellene hívnunk a megfelelő diát, megnézni, és már tudnánk is a választ. Memóriánk tehát holografikus. De arról az autóról is képesek vagyunk ugyanilyen élénk képet létrehozni, ami nem a miénk, csak vágyunk rá? Magunk elé tudjuk képzelni a színét, a formáját, a márkajelzést a hátulján? El tudjuk képzelni, ahogy vezetjük az országúton, és érezzük a kormány tapintását a tenyerünkön? Lehet, hogy ez a kocsi soha nem lesz a miénk. Ezt a fajta vizualizációt imaginációnak nevezzük, bár épp olyan valóságosnak tűnhet, mint egy emlék. De ha rengeteg pénzt nyernénk, megvehetnénk a kocsit - ebben az esetben már a vizualizáció prekognitív (előrelátó) lenne, s így a tisztánlátás egy formájává válna. Tehát a folyamat ugyanaz, csak a végeredmény különböző. Mi következik ebből? Az, hogyha fejlesztjük a vizualizációs és az imaginációs készségeinket, akkor egyszerre a tisztánlátásunkat is fejlesztjük. A tisztánlátás folyamata egyfajta speciális vizualizáció. Lényege, hogy szisztematikusan elő tudjuk hívni a kívánt információkat, függetlenül attól, hogy korábban találkoztunk-e már velük vagy sem.


A homlokcsakra FIZIOLÓGIÁJA

Az agyalapi mirigy, más néven hipofízis, az agykoponya középső részén található csontos üregben, vagyis a töröknyeregben elhelyezkedő, kb. bab nagyságú szervünk, mely egy nyél segítségével  nyúlik lefelé az agy állományában található hipotalamuszról,  ezért agyfüggelékmirigynek is nevezik.
Az agyalapi mirigy két részből áll; az elülső lebenyből (adenohipofízis) , mely garathám eredetű mirigyszövet és a hátulsó lebenyből (neurohipofízis), mely valódi idegszövet.

A hátulsó lebeny két hormont tárol és ürít. Ezek az oxitocin és a vazopreszin, melyeket a hipotalamusz termel. 
Az oxitocin  a méhösszehúzódásokat segíti elő szülés során, ezenkívül szorongáscsökkentő és euforizáló hatása is van, ui. az intenzív oxitocinfelszabadulás felelős többek közt az orgazmusért.
A vazopresszin a szervezet folyadékháztartását szabályozza.

Az elülső lebenyben olyan hormonok termelődnek, amelyek többek között a növekedést (növekedési hormon), a tejképzést (prolaktin), a mellékvesekéreg működését (adrenokortikotrop hormon), a pajzsmirigy működését ( pajzsmirigyserkentő hormon)  befolyásolják, valamint a nemi szervekre hatnak ( tüszőérlelő hormon, sárgatest hormon).

Jól látható tehát, hogy az agyalapi mirigy mintegy karmesterként irányítja a többi mirigy hormontermelését. Az agyalapi mirigyet pedig a hipotalamusz irányítja, amely a szimpatikus ( autonóm) idegrendszerre reagál. A hipotalamusz hat a látásra és a látomásokra is.

Ezoterikusan nézve legkésőbb az angol teozófusok óta kapcsolják össze a harmadik szemet és a hipofízist a szellem anyagra gyakorolt hatásával. A  gondolatformák és érzések a harmadik szemben alakulnak át anyagilag is érzékelhető üzenetté - hormonokká. A hinduizmus, az Ayurvéda és a jógafilozófia is a hipofízis két lebenyében hagyományosan az anyag és a szellem szimbólumát látja. Mivel ez a mirigy a látóidegek kereszteződésében található, egyúttal az érzékelést is kihangsúlyozza, amely jelentős hatást gyakorol a tudat kialakulására.

Sok ezoterikus állítja, hogy a hipofízis olyan " vevőkészülék", amellyel az érzékeken túli rezgéseket vesszük. Azt is mondhatjuk, hogy ez a hatodik érzékünk " vevőkészüléke", amely a finomanyagi érzékelésért felelős.



A homlokcsakra zavarára visszavazthető LELKI BETEGSÉGEK

A homlokcsakra minden zavarát a hiányzó belátás és felismerés, valamint a zavaros érzékelés jelzi, amely azért van, mert az érintett nem akar intuíciójára hallgatni, vagy nem bízik benne, és nem bízik saját képességeiben, megérzéseiben sem. A homlokcsakra leggyakoribb problémája, a belső képek hiánya. Az érintett nem látja, hogyan tovább, nincs jövőképe.


A homlokcsakra zavarára visszavezethető TESTI BETEGSÉGEK ÉS PROBLÉMÁK


FEJFÁJÁS: Gyakran arra utal, hogy nem akarunk az intuícióinkra  hallgatni. A fejfájás akkor jön létre, ha már annyit gondolkodunk, hogy nem is tudunk cselekedni. Ilyenkor a cselekvést a fej gátolja, így fejfájás keletkezik. A fejfájás az elmúlt száz év tipikus betegsége, korábban ezt alig ismerték. Ma az emberek többsége szinte csak a fejét használja, túl sokat gondolkodik, így túlterheli ezt a központot. A homlokcsakra feladata, hogy az érzést és a gondolkodást összekössük az intuícióval. Ha ez sikerül, akkor megszűnnek a fejfájások.

LÁTÁSZAVAROK: A szem problémái arra utalnak, hogy nem akarunk valamit látni, vagy belátni. Amit nem vagyunk képesek meglátni, azt többnyire nem is akarjuk látni.

- TÁVOLLÁTÁS: Távollátásnál erőteljesebben kell foglalkoznunk a hozzánk közel lévő dolgokkal. A távollátó el akar menekülni a jelenből a jövőbe.

-  RÖVIDLÁTÁS: Arra utal, hogy céljainkat fontos szem előtt tartani, és belső képeket alkotni.

-  KÖTŐHÁRTYA GYULLADÁS: Azt jelenti, hogy az ember legszívesebben behunyná a szemét valami előtt

- KANCSALSÁG: Ebben az állapotban az érzések, az intuíció és az intellektus képei nem tudnak összerendeződni. A kancsaloknak legtöbbször gondot jelent kompromisszumot kötni.

- ZÖLD HÁLYOG: Gyakran olyanoknál lép fel, akik a belső szenvedéstől megkeményedtek, és együttéRzésük alig működik.

- SZÜRKE HÁLYOG: Sokszor olyanoknál lépe fel, akik félnek a jövőtől, és ezért mindent sötéten látnak. Nem tudnak megnyílni a fénynek.

MIGRÉN: A homlok - és a köldökcsakrával függ össze. A beteg szeretne tetszeni, de csak a kívülről jövő reakciókat hallgatja meg ahelyett, hogy befelé fülelne.




TERÁPIA

Általános tanácsok a homlokcsakra harmonizálásához:

  •  Rendszeresen végezd a csakrához tartozó yoga gyakorlatokat.
  •  Edzd intuíciódat.
  •  A zavarokra , problémákra ne pánikkal reagálj, hanem várj, és hallgasd meg belső hangod.
  •  Tanulj hibáidból.
  •  Viselj indigókék vagy ibolyaszínű ruhát, és aludj ilyen színű ágyneműben.
  •  Természetes színterápia: nagyon sokat segít, ha elidőzünk a csillagos égbolt nézésével.
  •  Ha természetes színterápiára nincs lehetőséged, akkor meditáció során; a szemöldököd közé képelj oda egy indigókék csillagot, ami lassan egy kis ablak formáját veszi fel. Az ablak kinyílik, és az eget látod, kitekintesz a végtelenbe. Maradj ebben az állapotban néhány percig.

A FORRÁS - hoz kattints ide

04 július 2013

David Bohm: Holografikus univerzum / Karl Pribram: Holografikus agy


Hologram a való világ?

Különböző tudományágak képviselői jutottak arra a meggyőződésre, hogy ez érzékszervek által tapasztalt világ csupán egy szelete a valóságnak. A mélyebb szinteken a teljes világegyetem összefügghet, és az elme nem csak vetítheti, de alakíthatja is a valóságot.



A párizsi egyetemen 1982-ben különleges kísérletre került sor. Az Alain Aspect fizikus vezette kutatócsoport egyes vélemények szerint a 20. század egyik legfontosabb megfigyelését tette. Az eredményekről nem tudósított a média, és Alain Aspect nevéről is csak azok hallhattak, akik folyamatosan bújják a tudományos szaklapokat. Mégis vannak akik szerint az adott felfedezés felfordíthatja a tudományt. A francia kutatócsoport felfedezte, hogy bizonyos körülmények között a szubatomi részecskék, például az elektronok képesek egymás között az azonnali kommunikációra, függetlenül a közöttük húzódó távolságtól. Így nem számít, hogy 3 méterre vagy 10 milliárd kilométerre vannak-e egymástól.
Tudnak egymásról

A jelek szerint valahogyan mindegyik részecske tudja, hogy mit csinál a másik. A probléma ezzel csak az, hogy ellentmond Einstein azon tézisének, miszerint semmilyen információ nem haladhat a fénysebességnél gyorsabban. Mivel a fénysebességnél gyorsabb haladás egyet jelent az időkorlát áttörésével, a megdöbbentő kilátások arra indítottak néhány fizikust, hogy megkíséreljék megmagyarázni, mi állhat valójában az Aspect-féle megfigyelések hátterében. Másokat viszont az eredmények ennél is radikálisabb kísérletek elvégzésére ösztönözték. David Bohm, az University of London fizikusa például arra jutott, hogy Alain Aspect eredményei közvetve az objektív valóság cáfolatát jelentik. Tehát az univerzum kézzelfogható szilárd formája csupán látszólagos, a mindenki által megélt valóság gigantikus hologram.

Darabokban az egész



Bohm megdöbbentő következtetésének megértéséhez tudni kell, mi is valójában a hologram. Ezeket a három dimenziós fényképeket lézer segítségével készítik. A megörökítendő tárgyat először lézersugárral pásztázzák. Egy második sugár fénye a visszaverődő mintával interferenciát hoz létre, és ezt a mintát örökítik meg a filmen. Előhíváskor a film csupán fényes és sötét vonalak kavalkádja, de ha lézerfénnyel világítják meg, megjelenik az eredeti tárgy három dimenziós képe. A hologramok viszont nem csak a háromdimenziós kép miatt különlegesek. Ha egy rózsa hologramját félbevágják és lézerrel világítják meg, a mindkét fél darab a teljes képet tartalmazza, bár kisebb méretben. Ha a darabokat tovább apírtják, minden kis darab az eredeti egész képet tartalmazza. A hagyományos fényképekkel ellentétben a hologram minden szelete az eredeti információ egészét tartalmazza. A “teljes egész a részletekben” megközelítéssel teljesen új utak nyílnak a természettudományok előtt. A nyugati világ tudósai mindig is hajlottak arra, hogy a fizikai jelenségek megértéséhez, legyen az béka vagy atom, a szétdaraboláson és a részletek tanulmányozásán keresztül vezet az út. A hologram viszont megmutatja, hogy a világban néhány esetben téves lehet ez a megközelítés. A holografikus struktúrák szétdarabolása nem az építőkövekhez, hanem kisebb egészekhez vezet. Ennek fényében Bohm más utat javasolt az Aspect-féle felfedezés értelmezéséhez.

Hal az akváriumban

Bohm szerint a szubatomi részecskék nem azért képesek egymással kapcsolatban maradni, függetlenül a távolságtól, mert valami titokzatos jel áramlik közöttük. Ehelyett a szétválasztottságuk nem más, mint a megfigyelőt becsapó illúzió. A kutató érvelése szerint a valóság valamely mélyebb rétegében ezek a részecskék nem különálló egységek, hanem egy alapvető egész kiterjesztései. A jobb megértés érdekében Bohm a következő példát vezeti elő. Képzeljünk el egy akváriumot, amelyben egy hal úszkál. Az akváriumot nem láthatjuk közvetlenül, és a benne szereplő világról is csak tévékamerák révén értesülünk. Az egyik kamera az akvárium elejét veszi, a másik az oldalát. A megfigyelő a két monitor képét figyelve azt gondolhatja, hogy a két hal külön-külön létezik, majd a halakat tovább figyelve felfedezi, hogy valami kapcsolat van közöttük. Amikor az egyik hal elfordul, a másik ugyanabban a pillanatban hasonló fordulót végez. Ugyanígy amikor az egyiknek az eleje látszik, a másik mindig az oldalát mutatja. Ha a teljes összeállítás továbbra is rejtve marad a megfigyelő előtt, az nyugodtan feltételezheti, hogy a halak valahogy összebeszélnek, ezért mozognak egyszerre.

Mélyebb a valóság

Bohm szerint a szubatomi részecskékkel pontosan ez történik az Aspect-féle kísérletben. A látszólagos fénynél is gyorsabb kommunikáció valójában arról árulkodik, hogy a valóságnak a kézzel foghatónál mélyebb rétegei is léteznek. A szemmel nem látható komplex dimenziókat ugyanúgy nem érzékeljük, mint a megfigyelő a halat körülvevő akváriumot. A részecskéket azért látjuk egymástól elválasztva, mert csak a valóság egy szeletét érzékeljük. Az ilyen részecskék nem különállóak, hanem részei a mélyebben meghúzódó egésznek, amely holografikus oszthatatlanként viselkedik. És mivel a fizikai valóságban mindent ez épít fel, az univerzum is csak egy illúzió. A világegyetetemnek ezen fantomszerű viselkedés mellett más megdöbbentő tulajdonságai is lehetnek. Ha a szubatomi részecskék csak látszólag szétválaszthatóak, az annyit is tesz, hogy a valóság mélyebb szintjein a teljes világegyetem összefügg. Az emberi agyban meghúzódó szénatom elektronjai kapcsolatban állnak a Nap vagy tetszőleges távoli csillag felszínén lévő hidrogénatomok protonjaival.

Minden összefügg

Ahogy minden mindennel összefügg, értelmetlenné válik a világegyetem jelenségeinek osztályozása, mivel az összefüggő hálózatot alkotó természet fittyet hány minden ilyen felosztásra. A holografikus univerzumban még az idő és a tér sem tekinthető alapfogalomnak. A helymeghatározás minden formája csődöt mond olyan környezetben, ahol semmi sem válik el igazán a másiktól. Így az idő és a három dimenziós tér úgy viselkedhet, mint a halat mutató monitorok, és csak kivetülései a mélyebb rendnek. Bohm nem az egyetlen kutató, aki igazolva látja, hogy csupán hologram a világegyetem. Az agykutatás területén dolgozva Karl Pribram, a Stanford egyetem neurofiziológusa szintén arra a meggyőződésre jutott, hogy a holografikus lehet a valóság.

Agyi jelrögzítés

Pribram akkor dolgozta ki ezt a modellt, amikor az agyban az emlékek tárolási helyét kereste. Évtizedek során sok tanulmány jutott arra a következtetésre, hogy az emlékek adott helyhez kötöttség nélkül, a teljes agyban szétoszolva őrződnek. A múlt század 20-as éveiben Karl Lashley rendkívüli jeletőségű kísérletsorozatban mutatta ki, hogy bármely részletét távolítja el a patkány agyának, képtelen megszüntetni a műtét előtt megtanult bonyolult műveletsorra vonatkozó emlékeket. Akkoriban viszont senki nem állt elő olyan magyarázattal, amely leírhatta volna ezt a “teljes egész a részletekben” jelenséget. Pribram a 60-as években ismerte meg a hologram elvét, és rádöbbent, hogy megtalálta az agykutatók által régóta keresett magyarázatot. A kutató szerint az emlékeket nem neuronok vagy idegsejtek kis csoportja őrzi, hanem idegi impulzusok mintázatába kódolva hordozzuk, ahogy a lézerfény interferenciája elmenti a holografikus képet. Vagyis Pribram szerint agyunk holografikus tár. Ez az elmélet egyébként magyarázatot ad arra is, hogyan képes az agy ilyen kis helyen ennyi emléket megőrizni. Becslések szerint az átlagos emberélet során 10 milliárd bitnyi információt ment el az agy. Ez az Encyclopaedia Britannica adatmennyiségének ötszöröse. Jelek özöne A rendkívüli emlékezőtehetség nem az egyetlen talányos agytevékenység, amely értehetőbbé válik a holografikus agymodell által. Legalább ilyen rejtélyes, hogyan képes az agy megbírkózni az érzékszerveket érő különböző frekvenciák özönével, és hogyan képes valós időben értelmezni az érzékszervek jeleit. Pribram szerint az agy holografikus elvet használ a fogadott frekvenciák matematikai átalakítására. Ez az elmélet egyre több támogatót szerez. Hugo Zucarelli argentin származású olasz kutató a holografikus modellt kiterjesztette az akusztikai jelenségek területére. Ez az elmélet ugyanis megmagyarázhatja, hogyan képesek az emberek meghatározni a hang pontos forrását a fej elfordítása nélkül, még akkor is, ha csak egy füllel hallanak.

Eltűnik a valóság

Pribram holografikus agymodelljének legmegdöbbentőbb vonatkozása mégis az, amikor összevetik Bohm realitáselméletével. A világ megfogható képe így csak másodlagos valósággá változik, a tényleges környezet pedig frekvenciák holografikus kavalkádja lesz. Ebből a holografikus agy csupán néhány fontos frekvenciát választ ki, és érzékszervek jeleként értelmezi. Eközben az objektív valóság teljesen elsikkad. Keleti vallások már régóta azt tartják, hogy az anyagi világ illúzió, és bár azt gondolhatjuk, hogy fizikai lényként mozoghatunk a fizikai világban, ez is csak képzelődés. Valójában vevőkészülékek vagyunk a frakvenciák tengerében, és amit kiszűrünk ebből a kavalkádból, az csak egy szelete a valóságnak.

Természetes a telepátia

Bohm és Pribram elméleteinek egyesítését, a holografikus paradigmaként emlegetett megközelítést sok kutató szkeptikusan fogadta, másokat viszont felvillanyozott. Néhányan egyenesen azt gondolják, hogy ez a modell képes lehet megoldani tudományosan eddig le nem írható rejtélyeket, sőt általa a parapszichológiai jelenségek a természet részévé válhatnak. A holografikus paradigma által leírt univerzumban minden agy részét képezi a láthatatlan egésznek, és a telepátia pusztán a holografikus szint elérését jelenti. Hasonló módon a telekinézis (tárgyak mozgatása az akarat segítségével) szintén megszűnik rejtély lenni, hiszen az összefonódó mélyebb valóságban az egyén és a tárgy eleve egy. Bohm és Pribram egyaránt emlékeztetet arra, hogy sok vallási illetve misztikus élmény, például az univerzummal való transzcendens együvé tartozás érzése szintén a holografikus szint elérése lehet. A régi írásokban ugyanerre, a mélyebb valóság elérésére gondolhattak, amikor a kozmikus egység érzéséről számoltak be.

 
 David Joseph Bohm
(1917. december 20. – 1992. október 27.)

Az Amerikai Egyesült Államokan született angol kvantumfizikus, akinek jelentős hozzájárulásai voltak az elméleti fizikához, a filozófiához, a neuropszichológiához és aManhattan tervhez.

Kezdeti évek

Bohm Wilkes-Barre-ban, (Pennsylvania) született. Apja magyar, anyja litván származású emigráns volt. Magyar édesapja eredeti neve Böhm, de ezt Bohmra változtatták az angolszász kiejtés könnyítése miatt. Nagyobb részt édesapja mellett nőtt fel, aki egy bútorbolt tulajdonosa volt. Bohm a pennsylvaniai állami gimnáziumban járt és ott érettségizett 1939-ben. Ezután a California Institute of Technology egyetemre járt egy évig, azután csatlakozott egy elméleti fizikusi csoporthozRobert Oppenheimer vezetése mellett a University of California (Berkeley) egyetemen, ahol doktori címet szerzett. Bohm szomszédságában lakott Oppenheimer több tanítványa (Giovanni Rossi Lomanitz, Joseph Weinberg, Max Friedman), és velük nem csak a fizikában mélyültek el, hanem radikális politikában is. Bohm vonzódott az alternatív társadalmi modellekhez, mint a Young Communist League, a Konspiráció elleni egyetemi bizottság és a Béke mozgalom egyetemi bizottsága, amelyeket a későbbi Edgar Hoover vezette FBI kommunista szervezeteknek minősített.

Hozzájárulás a Manhattan tervhez

A második világháború alatt a Manhattan terv számos Berkeley-beli fizikust mobilizált, hogy részt vegyen az első atombomba elkészítésében. Oppenheimer 1942-ben felkérte Bohm-öt, hogy vegyen részt a projektben, de a projekt vezetője,Leslie Groves tábornok nem engedélyezte biztonsági okokra, tekintettel korábbi politikai megnyilvánulásra a barátaival együtt. Bohm Berekeley-ben maradt, ahol fizikát tanított egészen addig, amíg nem fejezte be PhD‑tanulmányait, kissé ironikus körülmények között. Peat szerint (lásd referenciák) a szórásos számításokat (protonok és deuteronok ütközésekor), ami a PhD‑témája volt, és amelyek hasznosnak bizonyult a Manhattan tervben, azonnal titkosították. Biztonsági engedély nélkül Bohm-öt eltiltották saját munkája folytatásától. Nem védhette meg téziseit sem. Az egyetem megnyugtatására Oppenheimer igazolta, hogy Bohm sikeresen befejezte kutatásait. Később elméleti számításokat végzett a Y-12-nél a Calutrons részére Oak Ridge-ben, ahol az elektromágnesesen dúsított urániumon dolgoztak, amelyet a hirosimai atombombánál alkalmaztak.

Bohm elhagyja az USA-t

A világháború után segédprofesszor lett a Princetoni Egyetemen, ahol Albert Einsteinnel együtt dolgozott. 1949 májusában a McCarthyismus kezdetén az Amerika-ellenes ügyeket vizsgáló bizottság kihallgatásra rendelte be Bohm-öt a korábbi kommunistákhoz fűződő kapcsolatai miatt. Bohm megtagadta – ami egyébként jogában állt – hogy korábbi ismerősei, kollégái ellen hátrányt okozó vallomást tegyen. 1950-ben megvádolták azzal, hogy nem tett vallomást a Bizottság előtt és letartóztatták. 1951 májusában kiengedték, de a Princeton felfüggesztette. Kollégái mellette voltak és Einstein is akarta munkatársának. Végül az egyetem nem újította meg a szerződését. Bohm ekkor Brazíliába ment, ahol a São Paulo-i egyetemen a fizika tanszéken dolgozott, később Haifá-ba távozott a Technion-ba, majd Angliába (Birkbeck College, University of London)

Kvantumelmélet és a Bohm diffúzió

Bohmnek korábbi munkássága során számos jelentős hozzájárulása volt fizikához, különösen a kvantummechanika és a relativitáselmélet területeken. Berkeley-ben, mint doktorandusz, kidolgozott egy plazma elméletet és felfedezte azt az elektron jelenséget, amely Bohm-diffúzió néven vált ismerté. Az első könyve, az 1951-ben megjelent Quantum Theory jó fogadtatást nyert, Einstein is elismerően nyugtázta. Bohm nem volt megelégedve a kvantumelmélet ortodox megközelítésével, amelyet könyvében is leírt és elkezdte kidolgozni a saját megközelítését (Bohm interpretáció)- egy nem-lokális rejtett változós determinisztikus elméletet, amelynek jóslatai megegyeznek a nemdeterminisztikus kvantumelmélettel. Munkája és az EPR argument vált a legfőbb motivációnak a John Bell egyenlőtlenséghez, melynek következményeit még mindig vizsgálják.

Az Aharonov-Bohm effektus

Bohm 1955-ben Izraelbe ment, ahol két évet töltött a Technion-nál Haifában. Itt találkozott későbbi feleségével, Saral-lal, aki fontos figurává vált az elméletei fejlesztésében. 1957-ben Bohm az Egyesült Királyságba költözött, ahol tudományos munkatársa lett az University of Bristol egyetemnek. 1959-ben Bohm és tanítványa, Yakir Aharonov felfedezték a Aharonov-Bohm effektust, amely megmutatja, hogyan befolyásolhatja a mágneses tér a tér egy részét, ahol a tér árnyékolva van, miközben vektor potenciálja nem tűnik el. Ez mutatta ki először, hogy a mágneses vektor potenciál – ezidáig egy matematikai fogalom – valóságos fizikai (kvantum) hatással bír. 1961-ben Bohm az elmélet fizika professzora lett a Birkbeck College London-ban, ahol az összegyűjtött munkái ma is találhatók.

Az agy holonomikus modellje

Bohm az elméleti neuropszichológiai területén is tett néhány fontos hozzájárulást az agy működésének holonomikus modelljének kifejlesztésével. Karl Pribram stanfordi neurológussal együtt megalkották a Pribram elméletet, amely szerint az agy úgy működik, mint a hologram, kvantum matematikai elveknek és a hullám formák karakterisztikáinak megfelelően. Ezek a hullámformák hologramszerű szervezeteket alakítanak ki. Ezt az elméletet Bohm a Fourier analízisre alapozta, amely egy matematikai módszer komplex hullámformák lebontására szinuszos összetevőkre. A Pribram és Bohm által kifejlesztett modellben egy lencse pozicionálja a látást, hasonlóan a napfény által generált strukturált, a szivárványnál tapasztalt prizmatikus hatáshoz. Ez a látásmód teljesen más, mint a konvencionális „objektív valóság” modell. Pribram azt vallotta, hogy ha a pszichológia azt jelenti, hogy hogyan értjük meg a világot a jelenségei alapján, akkor arra úgy kell tekinteni, ahogy a fizikus Bohm gondolta.

Gondolat/gondolkodás, mint rendszer

Bohm érdeklődését felkeltette nemcsak az emberek és a természet közötti egyensúly felbomlásának folyamata, hanem az emberek közötti feszültségek, diszharmóniák is. „Egyesek csodálkoznak, mi is történik az emberiséggel. A technológia rohamléptekkel fejlődik vagy az élelemért vagy a pusztításért” Felteszi a kérdést: Mi a forrása ezen bajoknak? Írja: A forrás alapvetően a gondolkodás. Sokan azt gondolhatják, hogy ez bolondság, mivel pont a gondolkodás az az eszköz, amellyel megoldhatjuk a problémáinkat. Ez része a tradícióinknak. Mégis ez úgy tűnik, mintha azzal oldjuk meg a problémákat, ami forrása a problémáinknak. Ez ahhoz hasonló, mint ha elmennék az orvoshoz és beteggé tennénk. Valójában az orvosi esetek 20%-ban ez történik. Azonban a gondolat esetében ez jóval több, mint 20%.

Bohm a könyvében (Thought as a System: Gondolkodás, mint rendszer) fejtette ki véleményét a gondolkodásról: „…amit én értek a „gondolkodáson”, az egy része egy folyamatnak. Lényeges, hogy ne törjük részekre a gondolatot, a testet, a társadalmat.., mert ez mind egy folyamat része. Valakinek a gondolata az enyémé válhat és vice versa. Ezért félrevezető lenne felaprózni: az én gondolatom, a te gondolatod, az én érzésem, a te érzésed, stb. Azt gondolom, hogy a gondolkodás egy rendszer része. A rendszer egymással összekapcsolt dolgok halmazát jelenti. Ahogy manapság az emberek használják ezt a szót, az azt jelenti, mintha a gondolat (gondolkodás) egy teljesen független dolog lenne, aminek nincs kapcsolata mással és csak az adott embertől függ. Egy vállalat is rendszerként működik: ilyen részleg, olyan részleg, stb. Külön az egyes részlegeknek nincs értelmük, csak együtt képesek működni. A test is egy rendszer. A társadalom is egy rendszer bizonyos értelemben. Hasonlóképpen a gondolkodás, a gondolat is az….”

Bohm dialógusa

Kései éveiben Bohm szociális problémákkal is foglalkozott; írt egy megoldást, ami „Bohm dialógusa” néven vált ismertté, amelyben megállapítja, hogy a kommunikáció legfontosabb előfeltételei a szabad tér és az egyenlő státusz, továbbá a különböző vélemények elfogadása. Azt javasolta, hogy ha ezek a dialógus csoportok megfelelően széles rétegében elfogadottá válnak, akkor ezek segíthetnek felülkerekedni az társadalmi elszigeteltségen és fregmentálódáson.

Nyugdíjas évek

Bohm nyugdíjas éveiben is folytatta a kvantumfizikai munkásságát. Utolsó műve, amely a halála után jelent meg, a The Undivided Universe: A kvantum elmélet egy ontológiai interpretációja (1993), amelyet Basil Hiley-vel folytatott évtizedes együttműködése eredményeként írt meg. Több előadást is tartott, ahol mindig kihangsúlyozta a dialógus fontosságát, mint a szocioterápia részét, amely koncepciót a londoni pszichiátertől vette át. Többször találkozott a Dalai lámával. 1990-ben a Royal Society tagjává választották. Élete vége felé visszatért a depressziója, amitől már korábban is szenvedett. 1991 májusától a londoni Maudsley kórházban kezelték. Állapota rosszabbodott, ezért elektrosokk terápiával próbálkoztak. Ettől javult az állapota és elhagyta a kórházat; visszatérő depresszióját gyógyszeres kezeléssel enyhítették. David Bohm szívroham következtében hunyt el Hendonban (London) 1992. október 27-én, 74 éves korában. Egy londoni taxiban utazott és miután a sofőr nem kapott választ utasától, hátranézett és ott találta a halott Bohm-öt. David Bohm-öt széles körben elismerték, mint minden idők egyik legjobb fizikusa.
Forrás:  http://selfskills.hu/holografikus-univerzum/