Az Ájurvéda, az élet tudománya, India ősi hagyományokkal bíró, természetes gyógymódokon alapuló rendszere. Ugyanazok a hatalmas védikus látnokok és bölcsek alapították, akik a jóga és a meditáció rendszerét dolgozták ki.
A védikus tudomány részét képező Ájurvéda olyan összefüggő szellemtudomány, mely az anyag, a szellem és a tudat univerzumának teljeskörű értelmezését adja. A védikus tudomány magába foglalja a jógát, a meditációt, a mantrát és az asztrológiát, az Ájurvédát pedig kifejezetten testi- szellemi gyógyítással foglalkozó ágaként tartja számon. Gyökerei mélyre nyúlnak és szerteágazóak: felölelik a táplálkozástudomány, a lélektan, a szellemtudomány, a sebészet, a testnevelés és a gyógynövények területét.
Az Ájurvéda az ősi, felvilágosult védikus kultúra ajándéka a mai kor emberének. Az ősi szövegek csillagászati feljegyzése szerint az Ájurvédát is magába foglaló védikus rendszer i.e. 4000-ben volt gyakorlatban. Akkor a Tavaszpont az Ikrek csillagjegyében járt, a mára kiszáradt Szaraszvatí folyó pedig India legnagyobb folyójaként hömpölygött. Az Ájurvéda ennek a régi Szaraszvatí- menti civilizációnak a gyógyító bölcsességét tükrözi vissza, mely egykor a kultúra egyik nagy bölcsője volt.
Az Ájurvéda hosszú története során számos fejlődési szakaszon ment keresztül. Az indiai kultúrával együtt terjeszkedett kelet felé Indokínába és Indonéziába, nyugat felé pedig a görögökhöz, akik a természetes gyógymódokon alapuló orvostudomány hasonló formáját alakították ki. A buddhisták is számos új meglátással gazdagították, majd vallásukkal együtt számos különböző helyen elterjesztették. Hamarosan Tibet, Sri Lanka és Burma gyógyító hagyományainak alapja lett, és hatást gyakorolt a kínai orvoslásra is. Számos kiváló buddhista bölcs, köztük Nágárdzsuna, aki Buddha után talán a legismertebb alakja a buddhista kultúrának, ájurvédikus orvos és író is volt egyben. Láthatjuk tehát, hogy az Ájurvéda a különböző korokhoz, kultúrákhoz és éghajlatokhoz rugalmasan alkalmazkodó, gazdag tudomány.
Ma fejlődésének újabb szakaszában, a nyugati világot szólítja meg, a modern kor igényeinek megfelelően. Egy egész világra kiterjedő orvostudomány megteremtéséért fáradozó új mozgalom része, mely minden korok gyógymódjainak legjavát foglalja magában. Egy egész bolygónkra kiterjedő természetes alapú orvostudomány van születőben, mely túlnyomórészt a világ népeinek hagyományos gyógyító eljárásaiból merít.
Az Ájurvéda széleskörű gyógyeljárásainál fogva valószínűleg a legalkalmasabb terep egy ilyenfajta szintézis létrehozására. Máig megőrizte a régi idők szellemi hagyományának és globális medicínájának: az alkímiának a nyelvezetét. Sok közös vonást hordoz a kínai, mind az európai hagyománnyal, ami képessé teszi arra, hogy hidat képezzen a kettő között. A világ talán legősibb orvostudományi rendszereként tartalmazza mindazt az ismeretet, amely földünk gyógyításához és egy világméretű egység beköszöntéséhez szükséges.
Dr. David Frawley: Ájurvédikus gyógyítás
A védikus tudomány részét képező Ájurvéda olyan összefüggő szellemtudomány, mely az anyag, a szellem és a tudat univerzumának teljeskörű értelmezését adja. A védikus tudomány magába foglalja a jógát, a meditációt, a mantrát és az asztrológiát, az Ájurvédát pedig kifejezetten testi- szellemi gyógyítással foglalkozó ágaként tartja számon. Gyökerei mélyre nyúlnak és szerteágazóak: felölelik a táplálkozástudomány, a lélektan, a szellemtudomány, a sebészet, a testnevelés és a gyógynövények területét.
Az Ájurvéda az ősi, felvilágosult védikus kultúra ajándéka a mai kor emberének. Az ősi szövegek csillagászati feljegyzése szerint az Ájurvédát is magába foglaló védikus rendszer i.e. 4000-ben volt gyakorlatban. Akkor a Tavaszpont az Ikrek csillagjegyében járt, a mára kiszáradt Szaraszvatí folyó pedig India legnagyobb folyójaként hömpölygött. Az Ájurvéda ennek a régi Szaraszvatí- menti civilizációnak a gyógyító bölcsességét tükrözi vissza, mely egykor a kultúra egyik nagy bölcsője volt.
Az Ájurvéda hosszú története során számos fejlődési szakaszon ment keresztül. Az indiai kultúrával együtt terjeszkedett kelet felé Indokínába és Indonéziába, nyugat felé pedig a görögökhöz, akik a természetes gyógymódokon alapuló orvostudomány hasonló formáját alakították ki. A buddhisták is számos új meglátással gazdagították, majd vallásukkal együtt számos különböző helyen elterjesztették. Hamarosan Tibet, Sri Lanka és Burma gyógyító hagyományainak alapja lett, és hatást gyakorolt a kínai orvoslásra is. Számos kiváló buddhista bölcs, köztük Nágárdzsuna, aki Buddha után talán a legismertebb alakja a buddhista kultúrának, ájurvédikus orvos és író is volt egyben. Láthatjuk tehát, hogy az Ájurvéda a különböző korokhoz, kultúrákhoz és éghajlatokhoz rugalmasan alkalmazkodó, gazdag tudomány.
Ma fejlődésének újabb szakaszában, a nyugati világot szólítja meg, a modern kor igényeinek megfelelően. Egy egész világra kiterjedő orvostudomány megteremtéséért fáradozó új mozgalom része, mely minden korok gyógymódjainak legjavát foglalja magában. Egy egész bolygónkra kiterjedő természetes alapú orvostudomány van születőben, mely túlnyomórészt a világ népeinek hagyományos gyógyító eljárásaiból merít.
Az Ájurvéda széleskörű gyógyeljárásainál fogva valószínűleg a legalkalmasabb terep egy ilyenfajta szintézis létrehozására. Máig megőrizte a régi idők szellemi hagyományának és globális medicínájának: az alkímiának a nyelvezetét. Sok közös vonást hordoz a kínai, mind az európai hagyománnyal, ami képessé teszi arra, hogy hidat képezzen a kettő között. A világ talán legősibb orvostudományi rendszereként tartalmazza mindazt az ismeretet, amely földünk gyógyításához és egy világméretű egység beköszöntéséhez szükséges.
Dr. David Frawley: Ájurvédikus gyógyítás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése