Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint egy ruhazseb az élő -testhez.
Éjjel a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl- fut pillanat alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az idő, mint csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, melyen már kifér.
( Weöres Sándor: A teljesség felé c. könyvéből )
( Weöres Sándor: A teljesség felé c. könyvéből )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése